Édes hazám, drága hazám,
földönfutó lett a nép,
nincs ruhája, nincs kenyere,
feje felett nincs fedél.
Szétszóródunk mint a pelyva,
vén Európa halld jajunk,
idegenek jönnek, mennek,
átjáró ház otthonunk.
Pénz lett az úr a szívekben,
kifosztották a hazát,
és azok kik ebből élnek,
nem hallják a panaszát.
Vagy tán' hallják, de nem értik,
mért zúg megint a magyar,
szabadságot kaptak tőlünk,
ennél többet mért akar?
Szenvedések árán szerzett,
szabadságunk nem adjuk,
megőrizzük, és majd egyszer
fiainknak átadjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése