Árad a szélben a bánat,
alszik a fán a dió,
koppan a zápor a sárban,
hallgat a mennyei szó.
Sárgul a fáknak a
lombja,
készül az őszi uszály,
hajnali szél szerenádja
zúgja, hogy halni muszáj.
Budapest, 2019
Többnyire gyerekeknek publikálok, de ezeket a verseket a felnőtt olvasóimnak írtam.
Árad a szélben a bánat,
alszik a fán a dió,
koppan a zápor a sárban,
hallgat a mennyei szó.
Sárgul a fáknak a
lombja,
készül az őszi uszály,
hajnali szél szerenádja
zúgja, hogy halni muszáj.
Budapest, 2019
Őszi
levelekből
őszi levéltenger,
sodorja a szél,
ujjongó örömmel.
Végre szüretelhet,
kopasztja a fákat
tépő kezei közt
csontkarokkal állnak.
Szállnak a levelek,
végső táncot járnak,
tudják, hogy tavaszra,
már hiába várnak.
Hiába virul ki
tavasszal a föld,
őszi levelekből
soha nem lesz zöld.