Gondolj rám

   

Most csend van, csak a szívem zakatol,
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.
Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.

Futnék, szaladnék hozzád, ölelne két karom,
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.
Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.
Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.

Beszéltek a fák

   

Juhász Magda

Beszéltek a fák

Két fát láttam az őszben,

 amint egymáshoz hajolva,

összeütődve

hulltak róluk a levelek.

Két öreg, göcsörtös fa,

kit érdekelne mást?

Csak én álltam előttük,

 csendben nézve az elmúlást.

Hallottam panaszukat,

amint suhogva szállt a sok levél:

„Szerettelek, de nem lehettem soha a tiéd.

Mert kárhozatra ítéltek minket,

hogy álljunk, magunkban, egyedül…”

Hallgattam panaszos szavukat,

és a szél felettünk hegedült.