Áprilisi szél

                                                        Felhőt kerget az áprilisi szél,

bolondos nótáját egyre fújja,
hárfát penget a levelek között,
kalapot emel, s eltűnik újra.

                                                       Szoknyád alá bújik és kikacag,            
                                                       aztán felszalad vígan a fákra,
                                                       s mire kezed ijedten odakap,
                                                       már a magasból fütyül a tájra.

                                                       Pajkos kedvétől kivirul a lég,
                                                       a felhők mögül ráköszönt a nap,
                                                       és dalolni kezdenek csendesen,
                                                       a megkopottan álló házfalak.

Tavaszi csengettyű

                              

Ázik, fázik minden,
márciusi zápor,
csorog a tetőről,
kopott házfaláról.
Aranyeső ága,
ágyat vert a sárban,
de a hóvirágok,
csengettyűket ráznak.
Itt a tavasz, eljött,
nincs mi visszatartsa,
a kis csengettyűket,
egész világ hallja.

Téli nyár

                               

Eljött a Tél, és te nem vagy velem.
Lábad nyomát belepte már a hó,
de emléket idéz minden hópehely,
mely arcomra hullva simogató.
Eljött a Tél, bár mi Tavaszra vártunk,
a réten kergetni tarka lepkét,
és látod? Minden hiába, fagyban
őrizzük egymás vágyódó lelkét.
A hópelyhek tánca rólad mesél,
s míg arcomat csókolják lágyan,
lelkem újra a lelkedhez ér,
s szívünkben mégis, ragyogó Nyár van.

Téli csoda

Hószínű kékek, 
aranyködbe lépek,
fehér hasú kis madarak,
fák hegyéről néznek.
Aztán felreppennek, 
szárnycsapásuk rebben,
s mint a tűnő álom, 
elszállnak felettem.
Hószínű kékben, 
aranyködben állok,
és e csodás reggel,
új tavaszra várok.

Megöregszünk?

                             
                                                         

Megöregszünk,
de még akkor is hiányzik
a simogató kéz,
egy futó csók,
egy ölelés,
és a kérdés,
emlékszel még?

Megöregszünk,
ahogy itt a földön minden,
a fák, a bokrok,
a  madarak,
de a szívünkben
akkor is
ragyog még a nap,
és egymásra várunk,
a jegenyék alatt.

Budapest,2017.január.7.

Egyedül a hársfák alatt

Mikor a hársfáknak hosszú sorát nézem,
eszembe jutnak a régi szép emlékek,
jaj de csoda szépek,
jaj de csoda szépek.

Mikor ölelkezve ott sétáltunk ketten,
susogtak a hársfák valamit csendesen,
jaj de csoda szépen,
jaj de csoda szépen.

Egyedül ballagok alattuk már régen,
és mikor a hársfák hosszú sorát nézem,
jaj de fáj a szívem,
jaj de fáj a szívem.

Budapest,2017.január.30

   
                                       
                                 

Rejtőzve

                                                                                     

Rejtett a gondolat, csalhat a szó,

de higgy nekem.
Mert hosszú utakon jövök át,
és nincs a szívemen más varázs,

csak te.

Ó, higgy nekem, és áldalak,

mert tépett a sebem,
mert mindenhol te vagy,
rejteget az őszi elmúlás,

és a gondolat.

Budapest.1977.

Mondd, hogy szeretsz

                           
                                   

Mondd azt, hogy szeretsz, mondd újra és újra,

kiáltsd hangosan, és súgd hozzám bújva.

Mondd azt, hogy szeretsz, jó lenne hallani

akkor majd én is meg tudom vallani,

akkor majd én is elárulom neked,

amit szívemben féltőn, dédelgetek.

Mondd, hogy álom volt mit eddig éltem én,
hogy veled kezdődik a szerelmes regény.

Mondd azt, hogy szeretsz, hogy boldogok leszünk

mondd, mondd akkor is, - ha mindketten tévedünk.