Kórók, nádak összetörve,
sodrásában a folyónak,
szelíd füzek, bús magányban
hajbókolva, ráhajolnak.
Zúg a folyó, árad zengve,
söpredékkel száguld tova,
felette a fekete ég,
istentelen sötét lova.
Bűnöket visz, bús holtakat,
elönt falut, házat gyárat,
ordít, tombol: - Gyilkos ember,
bárhová bújsz, megtalállak!
