2012. március 12., hétfő
Ne sírj (Üzenet a túlvilágról zokogás közben)
Mikor nagyon egyedül érzed magad,
nézz fel a csillagokba,
amelyik legfényesebben ragyog,
az az egy, éppen én vagyok.
Igaz, nem fogom már a kezed,
de minden percben ott vagyok veled.
A virágoknak én vagyok a méhe,
zümmögöm neved a szirmokhoz érve
és elmondom minden virágnak,
hogy te voltál szívem utolsó dobbanása.
A fák között a szél is én vagyok,
szerelmes szívvel ott is suttogom
a neved, mert dallam vagy örökké nekem.
Csak ne sírj, hisz eljössz majd utánam,
annak a csillagnak is te leszel a párja,
és együtt leszünk újra a végtelenben,
időtlen időkig, boldog szerelemben.
nézz fel a csillagokba,
amelyik legfényesebben ragyog,
az az egy, éppen én vagyok.
Igaz, nem fogom már a kezed,
de minden percben ott vagyok veled.
A virágoknak én vagyok a méhe,
zümmögöm neved a szirmokhoz érve
és elmondom minden virágnak,
hogy te voltál szívem utolsó dobbanása.
A fák között a szél is én vagyok,
szerelmes szívvel ott is suttogom
a neved, mert dallam vagy örökké nekem.
Csak ne sírj, hisz eljössz majd utánam,
annak a csillagnak is te leszel a párja,
és együtt leszünk újra a végtelenben,
időtlen időkig, boldog szerelemben.
Csak ne sírj, mert veled vagyok.
2012. február
2012. február 15., szerda
Mentsétek meg fiaim a hazátokat
Halljátok? A
madarak sírnak,
és nyüszítenek, bőgnek a vadak,
sirat minket erdő és mező.
Az ég is vörösbe fordult,
s felmorajlott a föld is alattunk.
Átkarolnak imbolygó árnyak
a fák is kővé válnak
és az ősi dobok egyre szólnak,
nincs már hitele se tettnek, se szónak.
Fiatalok, ugye ti is halljátok,
kik a Napot az ország felett tartjátok?
De nincs kenyér és éhes a száj.
Nyitva van már az országhatár,
szétszóródtok a nagyvilágban,
és marad a haza nélkületek árva.
Ne menjetek el! A hazát veszni hagynátok?
Hisz fosztogatják már idegen kufárok.
Bennetek még nagy az akarat,
mentsétek meg fiaim a hazátokat!
és nyüszítenek, bőgnek a vadak,
sirat minket erdő és mező.
Az ég is vörösbe fordult,
s felmorajlott a föld is alattunk.
Átkarolnak imbolygó árnyak
a fák is kővé válnak
és az ősi dobok egyre szólnak,
nincs már hitele se tettnek, se szónak.
Fiatalok, ugye ti is halljátok,
kik a Napot az ország felett tartjátok?
De nincs kenyér és éhes a száj.
Nyitva van már az országhatár,
szétszóródtok a nagyvilágban,
és marad a haza nélkületek árva.
Ne menjetek el! A hazát veszni hagynátok?
Hisz fosztogatják már idegen kufárok.
Bennetek még nagy az akarat,
mentsétek meg fiaim a hazátokat!
2012. február 8., szerda
Romlás
minden szépségem itt hagyott,
lehunyt szemhéjam alatt,
táncot járnak a csillagok.
Emlékek közt kutatva,
jöttöm értelmét keresem:
- Marad –e utánam annyi,
mint termő rügy egy ághegyen?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)