Az igari réten,
eltévedt egy bárány,
lement a nap
béget szegény,
a sötétben árván.
Megágyaz az este,
terül széna, szalma,
a kis bárány
hamarosan,
elszendereg rajta.
Alszik a kis bárány,
ringatja az este,
valamennyi
fénylő csillag
őrző szeme leste.
Ragyog a nap reggel,
letekint a rétre,
kezd a bárány
bégetésbe,
fut a pásztor érte.
Mert hisz a jó pásztor,
nem hagyja elveszni,
valamennyi
tévelygőjét,
siet megkeresni.
Verz.
Egy mese volt, egy pillanat,
egy álom tán, mely megszakadt,
hogy volt egy kéz, mely ringatott,
és volt egy dal, mely altatott
és volt egy szív, egy drága szív,
mely itt hagyott.
Refr.
Elment anyám, nincs már velem.
Oly üres lett az életem,
de amíg itt volt velem, jó volt nekem,
hová tűnt el oly hirtelen,
számon kérem az Istentől én.
Elment anyám mi lesz velem?
Ki fogja meg a két kezem?
Ki mondja majd azt nekem; - jó gyermekem
te vagy egyedül csak nekem,
mért hagyott el akkor engem Ő?
Ki hallgatja meg eztán a
panaszom,
kinek mondom a bánatom,
ki vígasztal, ha valami fáj?
Szegény anyám már messze jár,
a szemem addig el nem lát.
Amíg csak élek mégis itt lesz velem,
emlékét megőrzi szívem,
de most egyre ezt kérdezem én:
- Elment anyám mi lesz velem?
