2020. december 20., vasárnap

De jó lenne...

 



 

De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű lenge lenne.

 

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

 

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

 

De jó lenne… de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

 

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk, aki szeret?

 

Gyilkosságok, fegyver, átok,
miért sújtja a világot?
Hisz’ szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

 

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni…

2020. december 1., kedd

Kártyacsata, tét a Haza

 

                                           


Olyan kevés a vetés
és olyan sűrű a gaz,
hogy szívem néha felriad
arra, hogy nincs értelem se
szónak se tettnek,
hisz manapság olyan
kevesen vetnek.
Csak a gaz nőhet az égig,
a virágokat mind letépik,
sárba dobják,
és uralkodik a hazugság.
Kártyacsata most az élet,
és a tét rajta a Haza,
de jól vigyázzatok a lapokra,
mert megismételhetetlen e játék,
egy rossz ütés, és az elmúlás,
rajtunk majd kacagva átlép.