Áprilisi szél

                                                        Felhőt kerget az áprilisi szél,

bolondos nótáját egyre fújja,
hárfát penget a levelek között,
kalapot emel, s eltűnik újra.

                                                       Szoknyád alá bújik és kikacag,            
                                                       aztán felszalad vígan a fákra,
                                                       s mire kezed ijedten odakap,
                                                       már a magasból fütyül a tájra.

                                                       Pajkos kedvétől kivirul a lég,
                                                       a felhők mögül ráköszönt a nap,
                                                       és dalolni kezdenek csendesen,
                                                       a megkopottan álló házfalak.

Tavaszi csengettyű

                              

Ázik, fázik minden,
márciusi zápor,
csorog a tetőről,
kopott házfaláról.
Aranyeső ága,
ágyat vert a sárban,
de a hóvirágok,
csengettyűket ráznak.
Itt a tavasz, eljött,
nincs mi visszatartsa,
a kis csengettyűket,
egész világ hallja.

Téli nyár

                               

Eljött a Tél, és te nem vagy velem.
Lábad nyomát belepte már a hó,
de emléket idéz minden hópehely,
mely arcomra hullva simogató.
Eljött a Tél, bár mi Tavaszra vártunk,
a réten kergetni tarka lepkét,
és látod? Minden hiába, fagyban
őrizzük egymás vágyódó lelkét.
A hópelyhek tánca rólad mesél,
s míg arcomat csókolják lágyan,
lelkem újra a lelkedhez ér,
s szívünkben mégis, ragyogó Nyár van.

Téli csoda

Hószínű kékek, 
aranyködbe lépek,
fehér hasú kis madarak,
fák hegyéről néznek.
Aztán felreppennek, 
szárnycsapásuk rebben,
s mint a tűnő álom, 
elszállnak felettem.
Hószínű kékben, 
aranyködben állok,
és e csodás reggel,
új tavaszra várok.

Megöregszünk?

                             
                                                         

Megöregszünk,
de még akkor is hiányzik
a simogató kéz,
egy futó csók,
egy ölelés,
és a kérdés,
emlékszel még?

Megöregszünk,
ahogy itt a földön minden,
a fák, a bokrok,
a  madarak,
de a szívünkben
akkor is
ragyog még a nap,
és egymásra várunk,
a jegenyék alatt.

Budapest,2017.január.7.