Téli nyár

                               

Eljött a Tél, és te nem vagy velem.
Lábad nyomát belepte már a hó,
de emléket idéz minden hópehely,
mely arcomra hullva simogató.
Eljött a Tél, bár mi Tavaszra vártunk,
a réten kergetni tarka lepkét,
és látod? Minden hiába, fagyban
őrizzük egymás vágyódó lelkét.
A hópelyhek tánca rólad mesél,
s míg arcomat csókolják lágyan,
lelkem újra a lelkedhez ér,
s szívünkben mégis, ragyogó Nyár van.