Állok a parton és nézem a kéklő vizet,
ahogy szelíden nyújtózva ölelni akar,
talán szólni is szeretne és elmondaná,
hogy sötét mélysége szennyt, és fájdalmat takar.
Elmondaná, hogy a csacsogó felszín alatt
mennyi mocsok, bűn, elpusztult élet megrekedt,
hogy csillámló habja között álmokat őriz,
és túlvilági fényben öltözött lelkeket.
Elmondaná, hogy temetővé tették medrét,
meggyalázták az életet adó vizeket,
roncsok, bombák, halottak nyugszanak a mélyben,
és zokognak a vizek a szennyes mély felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése