Kovácsmester volt a dédapám,
s míg ritmusra verte a vasat,
színes szikrák versenyre keltek,
a cecei csillagok alatt.
Fekete lepkék, pernyék szálltak,
fekete lett tőlük dédapám,
de kinyílt egy rózsa mellette,
kis unokája, az én anyám.
Kovácsmester volt a dédapám,
a múltból emléke feldereng,
a ritmusokat most dédapám,
betűkkel, helyetted én verem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése