Harangok zúgtak, míg mentem a téren át,
a pillanat ott suhant velem,
a könyörtelen múltnak megadva magát,
léptem alatt megbújt csendesen.
Vajon hány lépésből áll még az életem?
A harangszót meddig hallhatom?
Galambok riadtan rebbentek felettem,
hópelyhek ringtak a bokrokon.
Kíváncsi jégcsapok fürkészték a tájat,
össze-összeütődve halkan,
s míg átölelt valami jéghideg bánat,
mosolyra nyílt mégis az ajkam:
Mert hallom a harangot, itt vagyok még,
mert szép ez az élet, és szép ez a tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése